Néhány
nappal a 36. születésnapom után kaptam a kezembe első - természetesen nem kis
összegű és deviza alapú hitellel vásárolt - saját lakásom kulcsait.
Mérhetetlenül
boldog voltam, hosszú és nehéz út vezetett idáig, de végre ott voltam!
59
m2 alapterületű 1+2 félszobás, második emeleti panel lakás, ami egy
játszótérre nézett, melyet hatalmas zöld lombkoronájú fák vettek körbe.
Nagy méretű étkezésre alkalmas
ablakos konyha sok szekrénnyel, tágas előszoba, wc és fürdőszoba külön,
idősebb de kedves szomszédokkal... Álmaim netovábbja volt! Évek óta
vágyakoztam, álmodoztam erről. Régóta tudtam, hogy ilyen beosztású lakást szeretnék.
Két
gyermekem van, elsőszülöttem fiú, második gyermekem a fiamnál 10 évvel
fiatalabb lánykám.
Adott
volt tehát, hogy olyan lakásunk legyen, melyben a két különböző nemű és korú
gyermekemnek saját kis birodalma lehet. Na jó, a 8-8 m2 alapterületű félszobák
nem nevezehtők birodalmi méretűnek, de úgy gondoltam, hogy sok évnyi egymás hegyén-hátán élés után
mindenki boldog lesz.
Én
az voltam!
Azt hittem, soha nem fogok elvágyni onnan... De alig telt el 5 és fél év, és a lakást eladtam.
Azt hittem, soha nem fogok elvágyni onnan... De alig telt el 5 és fél év, és a lakást eladtam.
Most
egy két szintes, összesen 84 m2 alapterületű, nappali + 2
hálószobás, duplakomfortos (két wc-s), ablakoskonyhás, hatalmas - 1280 m2 - kerttel bíró családi
házban élek. Nem túl régóta.
Budapest
közeli megyei jogú város ad otthont nekünk, bár a fiam nem lakik velünk.
Imádok
itt lenni. Friss a levegő, jó a közlekedés - igaz, én autóval megyek mindenhová
-, kiváló az infrastruktúra, kedvesek a szomszédok, és ami még nagyon fontos,
hogy a kutyusunk Lexi nagyon élvezi a nagy teret.
Itt van hely rohangálni, labdázni.
Itt nem kell attól félnem, hogy a kutyám - mint minden más kutya, természeténél fogva - belehentereg olyasmibe, aminek a szagát napokig nem lehet megszüntetni, akárhányszor fürdessem is meg.
Itt nem kell félnem attól, hogy üvegszilánkba lép, amit a már nem szomjasak vagy a már nem szomjas hajléktalanok hagynak maguk után.
Itt nem kell attól tartanom, hogy a kutyámmal való időtöltés közben vizelő ittas állapotú emberekkel kell szembe találnom magam.
Itt attól sem kell tartanom, hogy az aprótestű kutyáikat sétáltató idősebb hölgyek/urak leordítják a fejemet félelmükben, mert az én kutyám nagytestű.
Itt van hely rohangálni, labdázni.
Itt nem kell attól félnem, hogy a kutyám - mint minden más kutya, természeténél fogva - belehentereg olyasmibe, aminek a szagát napokig nem lehet megszüntetni, akárhányszor fürdessem is meg.
Itt nem kell félnem attól, hogy üvegszilánkba lép, amit a már nem szomjasak vagy a már nem szomjas hajléktalanok hagynak maguk után.
Itt nem kell attól tartanom, hogy a kutyámmal való időtöltés közben vizelő ittas állapotú emberekkel kell szembe találnom magam.
Itt attól sem kell tartanom, hogy az aprótestű kutyáikat sétáltató idősebb hölgyek/urak leordítják a fejemet félelmükben, mert az én kutyám nagytestű.
Jó itt. Nagyon jó!
